Emlékeztető, ébresztő 2. rész

Sok-sok pozitív visszajelzést kaptam az előző levélre, persze voltak, akik személyesen is megkerestek, és nagy öröm látni, hogy sokan ismét elkezdtétek figyelmeteket a lényeg felé fordítani, és percek alatt változnak az életek. Ezért is döntöttünk úgy, hogy tovább segítelek/segítünk benneteket minden lehetséges - sok új - módon.

Folytatom tehát a múltkoriban megkezdett láncot (belevágok a közepébe), fogadjátok szeretettel

Nincs visszaesés, de megoldani sem lehet a problémákat, tehát felesleges is vele próbálkozni.
Azért jönnek a "problémák", hogy "Vedd észre", hogy milyen érzelmekkel éled a napodat, és hogy még akkor is, amikor szép dolgok jutnak eszedbe, akkor is a negatív érzelmeidet dédelgeted, a napi problémák eseményeiről nem is beszélve... De ez a problémára való figyelés egy zsákutca. Semerre sem vezet.

Ehelyett emlékezhetsz, hogy mindez csak azért jön, hogy meglásd azt a működésedet, hogy amire figyelsz, az valósul meg neked. Amilyen érzelmekkel éled a napodat, amit kiáramoltatsz folyamatosan, minden úgy alakul körülötted, hogy aztán ugyanúgy érezhesd magad. És ez mindig így van. Tehát, mivel arra fókuszálsz, hogy "nem vagy jól", "nem vagy jól", "nem vagy jól", egyre inkább ezáltal megint csak "nem leszel jól", "nem leszel jól", "nem leszel jól", hogy aztán ismét elmondhasd, hogy "nem vagy jól", "nem vagy jól", "nem vagy jól", és már be is zárult a kör. Tetszik? :) És ezt te műveled magaddal.

És mennyi energiát és figyelmet áldozol rá! :)

Na most jön az a lépés, hogy mindezt az energiát és figyelmet abba az irányba fordítsd, ami az eredeti célod volt, és amit valóban szeretnél ebben a pillanatban. Ugyanis mindez csak azért történik, hogy végre meglásd, hogy úgy is élhetnéd az életedet, ahogyan szeretnéd. Tudod, nem az a lényeg, ami történik, hanem ahogyan érzed magad - előtte, közben és utána is. Erről szól az egész életed... Illetve arról, hogy élvezd! :) De amíg nem megy, addig csak "Vedd észre", hogy mit csinálsz ahelyett, hogy élveznéd. Amikor "észre vetted" pedig hagyd abba, és fordítsd figyelmedet a felé, amit szeretnél, ami a dolgod, arra fókuszálva, amit abban a pillanatban a legjobban ki tudsz hozni az egészből; és még egy fontos dolog: tedd is meg a lépést - ami a dolgod!

A "Vedd észre" nem arról szól, hogy észre veszed, és tovább tocsogsz benne, hanem arról, hogy észre veszed, hogy az a sötét karika, megörülsz neki, hogy milyen jó, hogy ettől a pillanattól kezdve másképpen lehet ismét, és azt is megnézed, mi jelenti a világos karikát, majd átlépsz bele.

És még egy lépés: nem elég azt észrevenni, amikor éppen rosszul érzed magad, hanem azt is, amikor éppen "repkedsz" a fellegekben. Arról is tudj, amikor éppen jól vagy, mert tudod, a kettő csak együtt létezik, és ha nem vagy saját magad tudatában - ha nem vagy magadra tudatos - akkor a fent-lent játék egyik pólusából bármikor könnyen a másikba billenhetsz. Ezért fontos, hogy mindig tudd, mindig vedd észre, hogy mire figyelsz.

Ugyanis eljutottál egy olyan pontra az életedben, amikor már nem tudsz lehunyt szemmel járkálni, mert mindig előtted lesz, hogy mit folytatsz. A tudatosság pedig nem váltható ki semmi mással. Az, aki mindezt a játékot - az életed - megfigyeli és befogadja, mindig jelen van, és ez vagy Te. Egyedül ez számít. Ez a valódi önmagad.

Sem az érzéseid nem vagy, sem a gondolataid nem vagy. Valódi önmagadat semmilyen történés, érzés, vagy gondolat nem tudja megérinteni, sem megváltoztatni, sem elpusztítani, sem semmilyen módon hatni rá. Mert az egyedüli dolog az életedben, ami állandó, az Te vagy. Az igazi lényed. De ez nem egy tőled független "csodalény", aki rajtad kívül áll, vagy akár benned, tőled elválasztva egy kis rejtett zugban, előled elrejtőzve. Viszont csak akkor fedezheted fel, ha az idő nagy részében tudsz magadról, és látod, hogy mi zajlik benned. Ugyanis akkor tud megjelenni, tudatossá válni az a "látás", amivel már képes vagy önmagadat az érzelmeidtől, gondolataidtól és szokásaidtól függetlenül szemlélni. És igen, ehhez kell az elhatározás. Ugyanis magától nem csak hogy nem működik a "dolog", de nincs is az a "dolog", aminek működnie kellene...

Hogy ki vagy Te? Gondolj magadra, ahogyan szoktál, majd vond le ebből azt, ami történik veled, amit gondolsz magadról, ahogyan mind eközben érzed magad, és nézd meg, mi marad. Ez vagy Te. Egy másodperc elég erre.

Igen, ez az a "Csend"-ként is érzékelhető valami/valaki. Az agyad "semminek", vagy "senkinek" is nevezheti. És ha sosem találod sehol, jó úton jársz, mert valódi önmagad érzékelése nem jár együtt semmilyen "én-érzéssel", mint ahogyan gondolnád. Mert az is csak egy érzés lenne. Valódi önmagadat nem "érzékeled" a szokásos módon, vagy az öt érzékszerveddel, hiszen semmitől és senkitől el nem különíthető, tehát nem lehet "valami más"-nak nevezni, ezért nem lehet "valami mást" érezni sem  - hanem azt akkor már tudod, és látod, amikor erre a belső csendre hangolódsz. De nem az agyaddal, nem a gondolataiddal, nem az emlékeiddel, sem nem képek formájában.

Azok az élmények, amikre esetleg visszaemlékszel, és "jelenben-levés" élményének nevezted, már nincsenek itt. Mindaz, amit elő is tudsz esetleg hívni ezekből, csak az akkor az agyadban megjelenő "mellékhatás" volt, és erről valóban maradhatott emléked. De az is már a múlt. A jelenben nem "valahogyan" érzed magad, hanem "akárhogyan" és "bárhogyan". És az érzés nem a lényeg, hanem a mellékhatás. És a legtöbben emiatt a mellékhatás miatt szeretnék a jelent tapasztalni. Ilyenkor szokott az érzelmi függőség is kialakulni. Pedig a cél nem az, hogy állandóan valamilyen érzelmi hatás alatt legyünk. A valóság, a jelen élése csak első egynéhány alkalommal jár hatalmas extázissal, vagy hatalmas riadalommal, persze olyan is van, aki egyetlen ilyenről sem számol be - mindenki a megszokott módján, vagy az elvárásai alapján reagálja le általában. Tehát nem ez a cél. Minél többet vagy jelen, annál természetesebb az élmény része is, de ettől persze nem válik unalmassá - hiszen folyamatosan "érzékeled"/"látod" az élet életteli-ségét, harmóniáját, nyugalmát, mozgalmát, egyszerűségét, csodálatosságát, ... És mindezt a CSEND-ben. Persze ez egyfajta élvezetnek is tűnhet, de persze akkor nem ez van figyelmed központjában. Mégis, valahogy jó...

Amikor tudod, hogy ez a csend vagy, már nem kell, hogy meggyőződj róla, hogy az vagy-e. Egyértelmű számodra. Megszűnnek a kérdések, a kételkedések, a válasz önmagát adja, nincs miben kételkedni. A valóság előtted feketén-fehéren megmutatja önmagát, és gondolatok és kérdések nélkül a minden információval teli csend van jelen. Aki nem más, mint Te Magad.

Ezt most ne próbáld megérteni. Valahol legbelül mindezt tudod, és a pillanatban mindez előtted van a legtisztább módon.

Csak "Vedd észre", hogy mi történik benned, és hogy mire hangolódsz, tedd a dolgod, amit élvezel, és az egész megnyilvánul előtted.

Szeretettel:
Nerella