Mit adhatnék én neked?

(Édesanyámnak - 2002 Anyáknapja)

Mit adhatnék én neked?
Mi az, ami messziről küldve is képes ugyanúgy eljutni hozzád, ahogyan innen indítom? S ami még inkább táplálja a kettőnk közötti, végtelen erővel bíró szeretetet?
A tér és az idő nem állhat közénk.
Annál százszor jobban szeretlek.

Mit adhatnék én neked?
Mondhatom, hogy köszönöm,
Köszönöm, hogy fél életeden át mindig első voltam gondolataidban, s mondhatom, hogy köszönjük mindketten.

Mondhatom, hogy köszönöm, hogy életet adtál nekem, s hogy felneveltél.

Mondhatom, hogy köszönöm a legelső szívdobbanásod, mely megrengette puha bölcsőmet tested mélyében.
Mondhatom, hogy köszönöm, amikor először megpillantottalak, s amikor először felkacaghattam rád karjaid meleg öleléséből.
Mondhatom, hogy köszönöm az első érintést, s amikor utoljára rám mosolyogtál búcsúzáskor.
Mondhatom, hogy köszönöm mind azt a fáradságot, törődést, amit értem tettél hosszú éveken át,
S azokat a pillanatokat, melyeket nevetéssel éltünk át.

Útrabocsájtottál, s még mindig velem vagy.

Sokszor a tükörbe nézve téged is megpillantalak, mert ahogyan egykor te magadban hordoztál, én is magamban hordozlak téged.

Mindig is velem leszel; mert tér és idő nem állhat közénk.Te és én egyek vagyunk, együtt osztozunk a végtelen létezés édes gyönyörében.
Az el-nem-múlás csodálatos perzsaszőnyegén együtt nyújtózunk, s lélegezzük be azt a végtelen szeretetet, amely átöleli a világmindenséget.
Belénk áramlik minden pillanatban, egyek vagyunk vele. Ez az ősanyag, mely kitölt és összetart minden molekulát, minden lelket - kapcsolva minket most is egybe.
Te és én is ő vagyunk. Minden, ami létezik. A tér minden millimétere összekapcsol bennünket. Nincsenek válaszfalak, mert a válaszfalakat is ebből gyúrták évmilliókkal ezelőtt.

Együtt vagyunk, itt a pillanatban, s nincsenek okok a szenvedésre. Mert nincsenek tétek, nincs mit veszíteni, és nincs mit elnyerni sem.

Tiéd a világ összes virágcsokra, minden csók és minden ölelés, minden köszönöm és könny a szemekben; akkor hát én mit adhatnék?...

~Nerella