Az egyetlen gyógyír

 

Sokféle úton meg lehet dolgokat tapasztalni, és megosztani másokkal. Elvárásaink is az égbe szökhetnek időnként. Különbözünk, így megesik, hogy léteznek számunkra egyértelműnek vélt dolgok, amik a másik ember számára egyértelmű dolgoknak teljes mértékben az ellentétei. Igaza senkinek nincsen, mert igazság nem létezik, csak a valóság. Az igazság érveinktől és érvelésünktól függ, és semmi köze a valósághoz. A valóságban pedig csak történések, és az azok hatására létrejött, de azoktól teljesen független érzelmek léteznek. Az egyetlen valóság az, hogy ez mind egyszerre létezik. A valóságban ez a pillanat önmagában teljes az összes érzelemmel együtt, az elménkben pedig az érzelmek formálják a gondolatainkat és azok támaszait, melyet a valóságnak hiszünk, hiszen bennünk létezik.

 

Tehát:
Felesleges minden ítélet és minden védekezés. A valóság szavait a félelem és a düh érzése takarja el, amíg a hajlandóság nem lép elő és söpri el a képzetet.

A valóság lábjegyzetek és megjegyzések nélkül létezik, magyarázatra semmi szükség. Az összhang mindig helyreállítható ha az elme lecsendesül. És ez az egyetlen, ami számít. Az érzés fájdalma újabb és újabb csatára biztat, de béke nem kerekedhet háborúból. Az elme (a gondolatok) győzelme az egyedüli trófea, mely ezzel megszerezhető egy röpke pillantra, s aztán a fáradtság érzése, a kiégettség, illetve új harci taktikák forralása pusztítja bensődet még tovább. A pillanat beragadt gondolata, az érzés hiányzó üzemanyaga forgatja elmédet és gyűri egész lényedet maga alá, amíg fel nem adod a küzdelmet. Egyedül ott, a vereség legmélységesebb érzésének gyökerén lelheted meg a kulcsot nyomorod végéhez vezető kapuhoz. Egyedül az érzés megnevezésekor láthatod meg: a félelem történetet írt az elmédbe a világgal való viszonyodról, egy rémmesét, mely csak a képzeletedben létezett.

Minden vád és minden védekezés életed minden pillanatában: saját magad félrevezetése.

 

Állítsd meg a történetet, mely sosem létezett, a fájdalom is megáll.